Közös kezelési módszerek, Válságkezelő szolgáltatásaink
Ennek alapjait, utóbbi időben született eredményeit foglalja össze a tanulmány. A szerző bemutatja a pedagógiai szituációkban keletkező lehetséges konfliktustípusokat, és áttekinti a különböző konfliktusmegoldási stratégiákat. Továbbá ismertet egy empirikus kutatást, mely a pedagógusok konfliktuskezelési kultúrájával foglalkozik.
Ennek egyik fontos következtetése, hogy a pedagógusok jelentős hányadának nem mindig sikerül megtalálnia az adott helyzethez leginkább illeszkedő konfliktuskezelési módot. A kutatók figyelme évek óta elsősorban a pedagógus—tanuló közötti konfliktusok vizsgálatára irányul, és kevesebb figyelmet szentelnek a pedagógusok egymás közötti, illetve a pedagógusok és az igazgató közötti konfliktusokra.
Közös kezelési módszerek mégis vizsgálatuk tárgyát képezi, akkor megmaradnak a jelenség megfigyelésének és leírásának szintjén, behatóbb vizsgálatra nem vállalkoznak Szekszárdi ; Horváth-Szabó ; Benedek Kétségkívül a pedagógiai tevékenység igen lényeges folyamata a pedagógus—diák közötti kapcsolat természete, közös konfliktusaik eredményes kezelése, úgy gondoljuk azonban, hogy érdemes áttekinteni — minden lehetséges iskolai és iskolán kívüli helyzetben — a pedagógusok konfliktuskezelési szemléletét, magatartását.
Arra vállalkozunk, hogy empirikusan is megvizsgáljuk a pedagógusok konfliktuskezelési szemléletét, az általuk alkalmazott stratégiákat, módszereket mind a tanulókkal, mind a kollégákkal való kapcsolataikban, ugyanakkor a megismerés igényével vizsgálni kívánjuk a felsorolt kategóriák természetét is. A közös kezelési módszerek fogalma A konfliktus olyan ütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg Szekszárdi Harcra, összeütközésre akkor kerül sor, amikor a felek viselkedése akadályozza egyikük vagy másikuk igényeinek érvényesítését, vagy értékrendjük különböző Gordon A szociológiai konfliktusfogalom három megjelenési formával számol: 1 a felek megpróbálnak hatni egymásra, közös kezelési módszerek módosítani egymás magatartását; 2 a felek sajátos tudati és érzelmi folyamatokat élnek meg, amelyeknek előzményei, kísérői vagy következményei a tevékenységi szinten jelentkező összeütközések; 3 a felek mint a társadalmi viszonyrendszerek részesei, szereplői kerülnek egymással konfliktusba Cseh-Szombathy Növekvő fájdalom a vállízületben meg kell különböztetni a viselkedésben, magatartásban megnyilvánuló és interperszonális összeütközéseket okozó konfliktusokat azoktól, amelyek nem fejeződnek ki, hanem megmaradnak intrapszichikus szinten, illetve azoktól, amelyek a csoportok, szervezetek strukturális és kulturális sajátosságaiból származó társadalmi konfliktusok formáját öltik.
Navigációs menü
Etimológiailag a konfliktus a latin confligere szóhoz vezethető vissza, amely fegyveres összeütközést jelent. Mivel a történelmi tudatba kellemetlen eseményként került be, a vele kapcsolatos értékelésekben manapság is gyakran társítanak hozzá negatív tartalmakat, értelmezéseket, érzéseket, és mint nem kívánatos eseményt tartják számon.
Emellett a sok sikertelen konfliktuskezelés eredményeképpen megélt negatív tapasztalat is rányomja bélyegét a konfliktusokról való gondolkodásra. Az ütközet minőségét meghatározza a konfliktusokkal járó érzelmi színezet, amely nem minden közös kezelési módszerek arányos a konfliktus tétjével, mert befolyásolja a konfliktusban részt vevő szubjektum személyisége, mentálhigiénés állapota.
Továbbá az ütközet minősége attól is függ, hogy milyen indítékok húzódnak a konfliktus mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek. A személyiség szintjén minél magasabb rendű motivációs struktúrához kötődnek pl. Ha minél alacsonyabb rendű a motivációs struktúra pl. A konfliktusok azonban lehetnek fejlődést elősegítő jelenségek, a játék és az élet nélkülözhetetlen velejárói Cseh-Szombathy A konfliktusok szerepét a személyiségfejlődésben Freud és Erikson is hangsúlyozza, fejlődéselméletük lényegét éppen az egyes fejlődési szakaszokhoz kötődő alapellentmondások feloldása képezi, és szerintük a fejlődést a konfliktusok sikeres megoldása eredményezi Atkinson és mtsai A konfliktusok gyakorisága függ az intézmény, csoport vagy személyes környezet általános feszültségi szintjétől.
A konfliktuskutatásnak tehát ki kell térnie a szervezet légkörének, értékrendjének, szellemiségének, klímájának, kohéziójának a vizsgálatára, továbbá a csoporttagok empátiás, kommunikációs, kapcsolatteremtő képességeinek és toleranciájának a vizsgálatára. A konfliktusok megléte bizonyos pszichológiai, szociálpszichológiai törvények következménye is, amennyiben a csoportfolyamatok fejlődési törvényei magukban hordozzák a konfliktusok lehetőségeit, ugyanakkor az életkor előrehaladtával, az életkori szakaszok egymásutánja sem valósulhat meg konfliktusmentesen.
Közös kezelési módszerek törvények figyelembevétele és tanulmányozása könnyítheti, hatékonyabbá teheti a konfliktuskezelést Deutch Eszerint felismerhetőek, azonosíthatóak az olyan konfliktusok, amelyek elkerülhetőek és ajánlatos is elkerülni őket például megfélemlítésből, frusztrációból, diszkriminációból adódó feszültségek, agressziók, túlérzékenységből, személyeskedésből, adódó ellentétek, visszafojtott feszültségből, lappangó indulatból fakadó robbanások.
Ugyanakkor a kívánatos konfliktusok is napfényre kerülnek, mint amilyen a saját vélemény vállalásából, érdekérvényesítésből vagy az igazságért való kiállásból adódó konfliktusok.
Manuálterápia - Fumoth - Fúziós Mozgásterápia
A konfliktusok tipologizálására többféle kísérlet is történt. Megkülönböztethetőek a pszichikus motivációs indítékok, a tartalom vagy a szociálpszichológiai szempontból érdekes együttműködés vagy versengés jelenléte szerint. Ez utóbbi megközelítés, a konfliktus fogalmának az értelmezését is nagymértékben tökéletesíti.
Az interperszonális kapcsolatokban fennálló szimmetrikus kölcsönös függés formái az együttműködés és a versengés Csepeli A konfliktusok szempontjából mindkettő igen nagy jelentőségű.
Tartalomjegyzék
Míg a versengés konfliktust előidéző tényező, az együttműködés a konfliktusok megoldását segíti elő. A személyközi kapcsolatokban a versengés ölthet tisztességes és tisztességtelen formát. Ezeknek a formáknak a megjelenése főként a helyzet sajátosságainak, illetve a résztvevők önmagukhoz és társukhoz való viszonyulásának függvénye. A tisztességes versenyhelyzet a szociális összehasonlítás egyik eszköze, általa kiválasztható a legjobb teljesítmény.
Működésének feltétele, hogy a felek fogadják el és tartsák be a szabályokat, ne törekedjenek egyoldalú előnyökre, és ne semmisítsék meg a vesztest, és egyformán fontos legyen számukra a cél.
Ugyanakkor fontos, hogy az erőforrások a felek számára elérhetőek legyenek, és ne legyenek korlátozottak. A konstruktív konfliktus tisztességes verseny lehetetlenné teszi a szociális rendszer közös kezelési módszerek, a közös kezelési módszerek segíti elő, energiákat szabadít fel, és serkenti a kísérletezést, a cselekvési alternatívák jobb kiválasztását.
Tisztességtelen versenyhelyzet destruktív konfliktus akkor alakul ki, amikor a verseny egyenlőtlen felek között zajlik strukturális szempontból egyik fél esélytelen a másikkal szembenamikor alacsony az egyetértés a követendő szabályokat illetően, és a felek kevésbé bíznak abban, hogy kölcsönösen betartják a szabályokat.
Ha a strukturális destruktív konfliktusoknak nincs esélyük konstruktív transzformációra, válságfolyamatról beszélünk.
Az iskolai konfliktusok változatos okokra vezethetőek vissza, e tanulmány keretei között ezekkel nem kívánunk foglalkozni. Konfliktuskezelési paradigmák a pedagógiai tevékenységben A pedagógiai tevékenység résztvevői nap mint nap konfliktusok szereplői, és beállítódásuk, meggyőződéseik, előtapasztalatuk alapján sajátos módon viselkedhetnek ezekben a helyzetekben.
Ajánlatkérés
A pedagógiai tevékenység alapellentmondását tételező szemlélet az ellentmondást a pedagógus és tanuló kapcsolatában látja konkretizálódni, és azonosítja azt a konfliktust, amelyben az ellentmondás gyökerezik: a pedagógus feladatának érzi a felnövekvő nemzedékek felkészítését a társadalomba való beilleszkedésre, a tanulócsoport pedig különféle okokból és különféle módon ellenáll Szekszárdi Az a paradigma, mely szerint a pedagógus és a tanuló ellentétes oldalon álló felek, eleve konfliktusosnak tételezi fel a pedagógus-tanuló viszonyt.
Ezt a szemléletmódot azért érdemes átértelmezni, mert — önmagát beteljesítő jóslatként — fölösleges konfliktusokat generálhat a pedagógiai tevékenységben. Ha egy pedagógus eleve azt tételezi fel, hogy a tanulók igyekeznek ellenállni fejlesztési, nevelési kísérleteinek, akkor valamiképpen saját nevelői optimizmusát, a gyermekbe vetett hitét is feladja. Szerencsésebb, ha nem tipizáljuk, standardizáljuk a pedagógiai tevékenységben jelentkező konfliktusokat, s ezáltal nem nyomatékosítjuk őket, hanem inkább természetesen fogadjuk, és az iskolai élet természetes és szükséges velejárójaként kezeljük.
A konfliktusmegoldás változatos formát ölt annak függvényében, hogy mikor, ki, milyen előtapasztalattal, előtudással szembesül a felvázolt konfliktussal, ugyanakkor nagymértékben meghatározza a kor filozófiai értelemben vett gyermekfelfogása.
A pedagógiai tevékenységben legegyértelműbben a tekintélyelvű és a gyermekközpontú megközelítések különültek el, ezek mögé sajátos pedagógiai elméletek sorakoztak J. Herbart, J. Rousseau, J. Dewey Szekszárdi Az iskolán belüli konfliktusok közös kezelési módszerek korlátozódnak a tanár-tanuló kapcsolatokra, meghatározott helyük van a tanuló- és pedagógusközösségeken belül is.
Mivel mindkét szerveződés magán hordja az emberi szervezetekre általában jellemző tulajdonságokat struktúra, kultúraa szociálpszichológia által feltárt konfliktuskezelési paradigmákat érvényesnek tartjuk a tanuló- és pedagógusközösségekre egyaránt.
Egyéni pszichoterápia
Így három szemléletmód alapján szerveződhetnek a közösségek, viselkedhetnek az egyének a konfliktusmegoldás tekintetében: alapvetően győzelemre törekvő, alapvetően ráhagyó és kompromisszumkereső szemlélet szerint Gordon Manapság is gyakran, jól észrevehető és felmérhető formában találkozunk egyik vagy másik szemléletet érvényesítő emberi szerveződésekkel.
Általában a vezetői stílus minősége meghatározza a szervezet konfliktuskezeléssel kapcsolatos szemléletmódját.
Az iskolai konfliktusok esetén fontos, hogy a konfliktust a pedagógiai folyamat szerves, kívánatos, hasznosítható részének tekintsük — konstruktív konfliktusszemlélet —, amelyben a felek autonóm lények, demokratikus játékszabályok alapján működnek, a köztük levő kapcsolatok szimmetrikusak, a konfliktus megoldása pedig a felek egyenrangúságán alapuló interakció során alakul ki, tehát a végkifejlet nem előre meghatározott Szekszárdi Morton Deutch tizenkét pontban határozza közös kezelési módszerek a konstruktív konfliktuskezelés feltételeit, szabályrendszerét, amelyek betartása segíti a feleket az elfogadható megoldások megtalálásában.
A felek tudják meghatározni, milyen típusú konfliktusban vesznek részt.
Pedagógusok konfliktuskezelési kultúrája
Legyenek tudatában az erőszak okainak és következményeinek, ismerjenek alternatívákat az erőszakra. Ne kerüljék el, hanem vállalják a konfliktust.
Tiszteljék önmagukat és partnerüket, tiszteljék önmaguk és partnerük szükségleteit. Tudjanak különbséget tenni az érdekek és az általuk képviselt álláspontok között. Tanulmányozzák kölcsönösen egymás érdekeit, hogy azonosítani tudják a közös és összeegyeztethető érdekeket.
Úgy közelítsék meg közös kezelési módszerek konfliktusban álló érdekeit, mint az együttműködés által megoldható problémát. Figyeljenek egymás kommunikációjára, próbálják meg minél érthetőbben közölni az információkat.
Kontrollálják egymás szubjektivitását, sztereotípiáit, hamis ítéleteit, percepcióit, melyek az akut konfliktusok gyakori tartozékai. Fejlesszék önmaguk konfliktuskezelő képességeit. Legyen reális önismeretük, ismerjék saját reakcióikat konfliktushelyzetben. A konfliktuskezelés folyamatában maradjanak mindvégig erkölcsös emberek.
A konstruktív konfliktuskezelés igénye az iskolai konfliktusok esetén is reális elvárásnak minősül. Fontos tehát megvizsgálnunk, hogy a konstruktivitás hogyan jelentkezik a gyakorlatban, a pedagógusok hogyan érvényesítik a konstruktív konfliktuskezelési stratégiákat, módszereket az iskolai konfliktushelyzetekben. A konfliktusok kezelése Az ember viselkedése konfliktushelyzetben több tényező függvénye.
A viselkedést meghatározó legfontosabb tényezők a személyiség diszpozíciói, beállítódása, önértékelésének és önismeretének foka, aktuális érzelmi állapota; a szervezeti légkör; szituáció jellegzetességei: hol, mikor jelenik meg a konfliktus; a konfliktusban részt vevők kapcsolatának jellege; a konfliktusban részt vevő felek egymás szándékának, motivációinak észlelése Horváth-Szabó A személyiségjellemzők hatását hangsúlyozva a konfliktusokban mutatkozó viselkedés megértésére és magyarázatára két személyiségdimenzió kiemelését követhetjük nyomon a konfliktus-szakirodalomban: önérvényesítés-önalávetés, eredményorientáltság, kapcsolatorientáltság Chirică Az önérvényesítő személy saját vélt vagy valós érdekeinek megfelelően törekszik elképzeléseinek megvalósítására, szükségleteinek kielégítésére, nem figyel mások elképzeléseinek, szándékainak érvényesülésére.
Az önalávető ember segíti a másik ember törekvéseinek, szándékainak a megvalósulását, miközben lemond saját szükségleteinek, igényeinek a kielégítéséről. Az eredményorientáltság a feladatra koncentrálást serkenti, annak kifogástalan megoldását, a jó teljesítmény elérését biztosítja.
A kapcsolatorientáltság a másokkal való jó kapcsolat igényének kifejeződése, a kapcsolatorientált ember hajlandó lemondani saját érdekeiről a másik szükségleteinek, igényeinek kielégüléséért, szempontjainak érvényesüléséért.
Ezen személyiségdimenziók alapján öt konfliktusmegoldási stratégia írható le Horváth-Szabó Többnyire minden ember alkalmazza mindegyik stratégiát, azonban helyzeti tényezők szerint sajátosan előnyben részesítheti egyiket-másikat. A stratégia terminust az idegen szavak szótára a következő négy területen értelmezi: 1. A stratégia fogalma tehát hosszú időre érvényes közös kezelési módszerek általános iránymeghatározást jelent, amely vonatkozik a tervezésre, irányításra, vezérlésre, az alkalmazásra kerülő eljárásokra egyaránt.
A konfliktus-szakirodalomban a stratégia olyan paradigmatikus kategória, mely sajátos modellek formájában határozza meg a konfliktusszemléletet, a konfliktuskezelés tervezését, kivitelezését, az alkalmazott módszereket, eljárásokat, eszközöket. A konfliktuskezelési módszerek tehát a stratégiáknak alárendelt kategóriát képviselnek, a stratégiákba beépülve azok működését, megvalósulását teszik közös kezelési módszerek.
NdFeB mágneses közös hibák és kezelési módszerek - Hírek - Xiamen BearHeart Imp & Exp Co., Ltd.
A stratégiákhoz képest sokkal mobilisabbak, ugyanaz a könyökízület ízületi elváltozása módszer több stratégiába is beépülhet adott helyzetben pl. Egy-egy konfliktuskezelési stratégia a konfliktus természetétől függően egy időben több módszert, eszközt és eljárást is működtethet a konfliktuskezelés folyamatában. A konfliktust harcként értelmezik, győzelemre, a másik legyőzésére törekednek.
